Rabócsiring

Sötét van... Csak halk csörgés hallatszik, saját levegövételed, és szived dübörgése... szoritó kényelmetlen érzes, ahogy kiegyenesedni próbálsz a bőrruhában... de nem küzdesz ellene... Elörehajolsz, fellélegzel, mélyet sohajtasz, fény villan a szemed elött, pillanatra elkapráztat és ujjad erintésére feldübörög a GÉP... Bal lábad alatt csattan a váltó, az ember és a hatalmas tömeg együtt lendül elöre. Combod közzé szoritod a vibrálva reszketö lovadat, nyugtatóan suttogsz neki, ahogy gyorsitásra ösztönzöd, máris lecsitul, ott van, ahol igazán otthon érzi magát, a sebesség mámorában. Apró rezzenésekkel veszi a többi sebességet, és a fáktol szegélyezett kanyargós, fekete aszfaltcsik egyre gyorsabban gördül tova alattatok az ejszakában... Most kezdtek élni, ahogy az elsö kanyarhoz érve egy pillanatra mintha megtorpannátok, majd rázuhantok az ivre, gondolataid összesimulnak a ménnel, érzed amit Ő érez, lüktetö varázs, széditö, émelyitö erö, ami a nyeregbe présel... Látod, vagyis sejted, hogy a kanyar enyhül, jobb csuklod önkételenül rácsavar a markolatra, táltosod ordítva szökken tovább, megvadulva gyözni vágyva, maga mögé utasítva bárkit és bármit. Mosolyogva hagyod zabolátlan csikódat tombolni, csak olykor olykor fogod vissza, vigyázva rá. Ez a Ti harcotok!!! De nem egymás ellen, hanem egymás oldalán... /Anonymous/

Az egyik dolog amit szivesen művelek szabadidőmben az a motorozás! Még mindíg megvan a 125-ös ETZ-m ami egykor az apukámé volt, és amihez gyerekkorom meghatározó motoros élményei kötnek. Ma már több mint 30 éves. Igyekszem vigyázni rá, mindíg lesz hely számára a garázsomban. 2000 novembere óta van meg a korlatlan "A" kategóriás jogsim (4 év A1 után)!

Ifjú motorosként már 4 évig gyepáltam a kis SB51-es Simsonomat, mikor ráültem az MZ-re. Emlékszem, össze sem lehetett őket hasonlítani! 100-as végsebesség, 5 sebbességi fokozat :) Az első próbálkozásom majdnem bukás lett, ugyanis nem elég finoman engedtem ki a kuplungot és a gép felált egykerékre! :) Eléggé meglepődtem, de azért nagyon élveztem. Szerettem az Mz-met, de nagy vágyam vált valóra mikor megvettem a GPZ-t.



2004 novemberében vásároltam egy kicsit öregecske, de hibátlan állapotban lévő Kawasaki GPz 500S tipusú túramotort.. 1991-es évjárat, vízhűtésű soros kéthengeres négyütemű motor. Hengerenként négy szelep, két lánchajtású felülfekvő vezérműtengely. Az én példányom a 60 LE -s változat volt. Gyönyörű, és kényelmes motor. A kis fordulaton érezhető durozsoló járása kicsit kihúzatva teljesen simává vált a kiegyensúlyozó tengelynek köszönhetően.



2007 februárjában cseréltem le a GPZ-t, nagy szerelmemre a rigóra (Honda CBR 1100 XX Super Blackbird) Hihetetlen motor. 2001-es injektoros, vízhűtésű soros négyhengeres motor. Nyomatékos, már 2000-es fordulattól használható, igazi kezesbárány, viszont ha forgatni kezdi az ember előbújik belőle a vadállat (vadrigó ;) ) Számomra Ő az ideális túramotor!


Néhány nagyobb túrám:

Végül egy másik idézet:

Tudod, támadni, harcolni, minden kanyarban szembe nézni a halállal, szép és jó. De nem minden egy motoros életében. Egy motor ennél sokkal több. Érzed a szél lehelletét az arcodon... Véletlenül találsz egy festőien szép, kanyargó utat a tavaszi virágokkal teli réten. Kereked alatt fut az út végtelen aszfalt csíkja, mely a távolban izzó nyári égbolton ér véget. Télen csikorgó fagy gyötör... Ilyenkor hüséges társaiddal egy csésze forró kávé mellett összejössz és a szívedben érzed a barátság melegét. /Aduß/