2016.07.25-30

6-kor indulok, 7-kor Füzzynél még szép az idő. M3 eseménytelen. Most az M0-át választjuk, végre nincs szűk szakasza, simán haladunk. Az M1-en 9:15-kor Bicske környékén zuhogni kezd az eső. Megint kezdődik :( Felvesszük az eső-ruhát, aztán irány tovább. Hegyeshalomnál hosszú várakozó kocsisorok. Azt mondja Füzzy megint olyan ez a hely, mint gyerekkorában. A sok sáv végül egy sávvá szűkül, és az osztrák határőrök minden kocsiba benéznek. mi a motorokkal szerencsére előre tudunk gurulni, és a katonák is csak intenek hogy tovább. Délben Bécsnél szendvicsezünk, aztán A2, S6 majd A9-es aztópálya Liezenig. Egyre durvábban esik az eső, és egyre lassabban tudunk haladni. Délután 4 óra, még vagy 100km van hátra, de Sankt Martin körül annyira szakad, hogy kiállunk egy időre egy benzinkút óvó fedele alá. Van wifi :) tudunk is kicsit csetelni Viktorékkal.

A szálláshoz egész közel még épp nyitva találunk egy Billát. Így sikerül finom meleg “libakése” szendvicseket vacsorázni. Évek óta üdítő pont ez a egy-egy fárasztó motorozás közben Ausztriában. Negyed nyolc körül elfoglaljuk a szállást, aztán egy forró fürdő után kicsit optimistábban tekintünk a jövőbe.

Irány a Dolomitok! Reggel szakadozó felfőzet a környékbeli hegyeken. Szuper. A tegnapi volt a szükséges rossz, de ma már kellemes alpesi utakon motorozunk az idei csillagtúránk központja Arabba felé. A Felbertauern panorámaúton vágunk át a hegyen. Az alagút után már nagyon szép idő van, ezért lekanyarodunk a Staller-nyereg felé, hogy ott lépjünk át Olaszországba. Fölfelé egy kicsit megázunk de a hágón már levesszük az eső ruhát.

Staller sattelen váltott egyirányúsítás van, mert az olasz oldali szerpentin nagyon szűk. Pont úgy érkezünk, hogy állnunk kell 45 percet amíg zöld jelzést nem kapunk. Jó is ez így! Pihenünk a fenti tó partján, megnézzük a határköveket. Az államhatár és a tulajdonképpeni hágó azonos, a schengeni egyezmény miatt nincs őrség de az őrhely épülete még megvan. Innen fentről nagyszerű kilátás nyílik az olasz irányban lévő tengerszemre. Szép az idő, szuper ez a hely, sokat fotózgatunk, gyönyörködünk. (Talán ez az idei túra fénypontja) A hágóból kivezető hirtelen úgynevezett 88-as szerpentinnel induló olasz hágóút-szakasz esése igen-igen meredek, de nagyon szép igazi magashegyi út. Tetszik! A Furkel-hágón megyünk tovább, ami szintén egy keskeny kis út, de itt kicsi a forgalom és szép a panoráma. Elég meredekek a visszafordítók, egy helyen 15%-os emelkedő is van :)

A környéken Bruneck az egyetlen "nagyváros" ezért itt keresünk egy Lidlt hogy megvegyük a vacsorára valót. Már nincs messze a szállás de újra esni kezd. A Campolongo-hágót esőben nyomjuk végig de ez még így is jó :) Arabba egyébként egy 1600 méteres magasságban fekvő igazi alpesi hangulatú kisváros, tökéletes választás egy Dolomitok csillagtúrához. A szállás is kellemes alpesi kis muskátlis panzió.

A Pordói-hágó felé indunk. Kellemes szűk kanyargós út, már elég jól ismerjük. Ebben a pár napban legalább nyolcszor megjártuk a Pordóit, esőben, vizesen, hidegben, szárazon és egyszer még napsütésben is sikerült :) Pár éve felmentünk Sass Pordoi-ra a Dolomitok első kötélpályáján, most csak lentről szemlélődünk kicsit.

Canazei után keletnek fordulunk fel a Passo di Fedaia-n. A Fedaia-tó nagyon szép, és itt egy igazi monumentális völgyzárógát. Végig gurulunk rajta a macskakövön, fölötte parkolunk ahonnan nagyon szépen rá lehet látni. Itt még nem jártam, veszek is hágó-matricát a dobozomra. A gát északnyugati végénél lévő geoládába elhelyezek egy utazó ügynököt. Az a küldetése, hogy egyszer majd hazaérjen hozzám Debrecenbe. Kíváncsi leszek sikerülni fog-e neki. Tovább megyünk, meg-megállunk, fotózunk, gyönyörű a táj, kiérdemelten vannak itt az UNESCO World Heritage táblák. Még az Alleghe tó előtt megállunk tankolni, éppen még a déli siesta előtt. Nem indul be az XX, a kutas segít bebikázni. Úgy tűnik a sok megállítás, indítás, nem tett jót az aksimnak (ami még kevesebb mint egy éves). Fél kettőre érünk vissza a szállásra. Egy gyors böngészés aztán irány aksit venni. Közben szakadni kezd az eső. Pozza di Fassa előtt találunk egy kis motorszervízt ahol pont van a polcon megfelelő. A tulaj kedves, mondja hogy egy órát még tölti, addig menjünk el pizzázni.

Mire visszaérünk elállt az eső, pöccre indul a rigó, minden okés. Hazafelé pont a Pordói hágó tetején lett meg az Aprilliában a 100.000. km, tökéletes hely a jubileumra, gratulálok Füzzy! :) Este még körbesétálunk Arabbában. Nyugis kisváros, és van egy Michelin Guide -ban jegyzett étterme is.

Pocsék az idő, de valami kis kört csak kellene menni a környékén. Legyen az első megálló a Sella-hágó. Nincs az a kifejezetten motoros idő, maradjunk ennyiben. Következő a Gardena-hágó. Nincs nagy tömeg, szép a táj, és még nem esik, itt kicsit többet időzünk.

Jön a Valparola majd a Falzarego-hágó. Jól ismerjük már, láttuk már szebb arcát is. Komor hangulata van most ebben a szomorkás időben. A Passo Giaun szép nagy köd van és csepereg, de legalább nincs hó mint pár éve :) Visszaindulunk Arabba felé. Eláll az eső, sőt kisüt a nap! Egy kis kiépített terasznál parkolunk le, innen fentről, gyönyörűen rálátni az alattunk elterülő völgy kis falucskájára. Levesszük az esőruhát, kicsit nézelődünk, aztán cseperegni kezd, felvesszük az eső-ruhát és viszagurulunk a szállásra. Még korán van, és oszlanak a felhők. Elhatározom hogy elgurulok megkeresni egy geoládát a Lago di Carezza mellett. Kicsit tartok tőle, mert előttem utoljára 3 éve volt sikeres megtalálása. A hely gyönyörű! Egy tökéletes kis kirándulóhely. A tó leírhatatlan. Mindig is szerettem a különlegesen kék vízű alpesi hegyi tavakat, de azt hiszem eddig ez a legszebb. A tó körül kiépített sétány található, melyen számtalan legenda olvasható a tóról és a Latemar hegyről. A stégen lehet fényképezkedni a háttérben lévő kopasz csúcsokkal, és a vízben tükröződő képmásukkal.

Oda és visszafelé is a Karrerpasson megyek keresztül. Az idő szép, az aszfalt tökéletes és végre száraz! El is határozom, hogy ezt Füzzynek is megmutatom. Pláne hogy nem találtam meg a ládát :) Este nagyon jót vacsorázunk a Miky's Grillben amit még tegnap kinéztünk.

Végre egy nap mikorra végig szép időt jósolnak. Azt a nagy kört tervezzük be mára, amit 2012-ben is megcsináltam. Akkor Uttendorfból "ugrottam át", most jóval szerencsésebb a helyzetet, itt vagyunk a Dolomitok kellős közepén a Pordói lábánál. Így sokkal kényelmesebb, nem kell rohanni, van idő jobban kiélvezni. A Forcella Staulanza szuper kanyargós tökéletes és száraz aszfaltján kezdünk. Csupán 1773m magasan van a hágó, de hatalmas sziklás csúcsokban gyönyörködhetünk köröskörül. A turistaházban tudok venni hágómatricát, ilyenem még nem volt.

Egy Dont nevű kis faluban kell nyugatra fordulnunk a Passo Duran felé, nem is olyan könnyű megtalálni :) Ez az északi szakasz olyan igazi szűk kis bükki hegyi ösvényre emlékeztet, csak hibátlan aszfalttal. Baromira tetszik. A Passo Ceredán megyünk tovább, nyugis kis forgalmú, tökéletes. A Rolle-hágó most nem tetszik annyira. Sok a motoros, egy murvás parkolóban bénáznak a parkolással. Megyünk tovább Valles-hágóra. Itt eléggé elkezdenek gyülekezni felhők. Fentről a kis kápolnától lövünk pár szép fotót. Jó hangulata van ennek a helynek. A San Pellegrino-hágó jön, vannak jó meredek szakaszai de maga a hágó-térség nem nagyon tetszik. A síszezonban lehet itt nagy élet, sok a nagy szálloda. Sétálok egyet, de sehol nem tudok matricát venni. Eddig egy nagyon jó kört mentünk, az idő, az út, a táj, minden tökéletes volt. Mivel még van idő estig, irány a Karrerpasson keresztül a Karer-tó. Brutálisan jót motorozunk itt, nem is baj hogy vissza kellett jönnöm még egyszer a tóhoz, még mindig szép. :) Megkeressük a geoládát, sétálunk egy kicsit, aztán a Pordóin keresztül irány a szállás. Holnap még hosszú út vár ránk.

A hazaút a Campolongo-hágóval kezdődik, végre szárazon is kipróbálhatjuk, jól indul a nap :) Az első 100km még nem autópálya, viszonylag nagy a forgalom de olaszos stílusban dinamikusan haladunk. Nagy torlódások vannak az osztrák autópálya szakaszokon is, és egyszer csak megáll mindenki. Egy lezárt alagút, valahol a túloldalán baleset lehet. Mindenki piknikezik az álló kocsisorok között :) szerintem ők már láttak ilyet. Mi a motorokkal előre gurulunk egészen az alagút előtti piros lámpáig, aztán mi is szendvicsezünk egyet.

Eddig is komoly forgalom volt, de ami ezután kövezett az maga volt a rémálom. Ilyet én még nem élem át. Bécstől Budapestig minden sáv tömve, minden pihenő és benzinkút teljesen tele, a kútfejeknél mindenhol kígyózó sorok. (még szerencse hogy mi bírjuk benzinnel az M3-ig) A közlekedési kultúra balkáni magasságokban. A belső sáv lassabban halad mint a külső, de jellemzően mindegyik 100 alatt. Senki nem húzódik le, inkább betart a többieknek. Először értetlenül nézzük a helyzet, különösen hogy szinte mind német rendszámos. Csak később esik le hogy ezek törökök. Most mennek hazafelé a nyári szabadságukra Németországból, ezzel gyakorlatilag használhatatlanná téve a mi kis M1-es autópályánkat. Mivel ők az M0-án mennek ezért mi inkább gyorsan keresztül a fővároson, ahol lehet a buszsávokat használva. Az M3 bevezetőn egy gyors tankolás, aztán már csak otthon állunk meg.

Köszi Füzzynek a társaságot. Évek óta egyre többet ázunk, jövőre valamit máshogy kell csinálni. :)

Motoros üdvözlettel:
PaZso

 

Fotóalbum: https://photos.app.goo.gl/eYdnzo1atP2YyTv7A