Az egész valamikor télen kezdődött... Sanyi barátom felvetette hogy milyen jó lenne motorral elmenni egy hétre a nővéréhez, aki Olaszországban él családjával. Az ötlet mindenkinek tetszett, így megpróbáltuk már jó előre lefixálni a szabadságainkat. Sanyi(XJ600N), Fecó(ZZR400) és Zozoo(FJR1300) hála az NI-nak még egy hónappal a túra eőtt is tologatták  kicsit az időpontot, de szerencsére én is tudtam igazodni hozzá. A családtól is megkaptam az engedélyt, úgyhogy hurrá szombattól szombatig mehetek motorozni ;)

Nekem ez volt az első nap. A többiek még pénteken letűztek a Balatonhoz hogy ne legyen ez a nap hajtás, de én inkább családoztam és szombaton korán kelve gyorsan lenyomtam az M3-M0-M7 szakaszt. Az M7-en megálltam pihenni, rácsörögtem a többiekre hogy másfél órára vagyok Letenyétől. Mint kiderült ők még akkor kezdték felmálházni a motorokat, így a határ előtti utolsó benzinkúton (INA) vártam be őket. Itt találkoztam nagynénémmel és családjával, akik éppen Hévízre mentek nyaralni (kicsi a világ) :)

A túrának kb. ez volt az a pontja ameddig nem esett. Letenyénél durván beborult, és elkezdett szemerkélni az eső, úgyhogy felvettük az esőruhákat. (ekkor még nem gondoltuk hogy az elkövetkező 8 napban ezt a folyamatot kb 39-szer meg fogjuk ismételni) A frissen vásárolt féléves szlovén motoros autópálya matricáinkkal a szélevődőinken szakadó esőben nyomtuk egészen Mariborig. Közben egy kúton megálltunk, én leragasztottam ducktape-el a sportcsizmám szellőzőit hogy ezzel vízállóvá varázsoljam. Zozoo pedig felajánlotta hogy kenjük be a kesztyűinket bőrzsírral, mert akkor lepergeti majd a vizet és nem ázik be. :) Ez biztos fasza egy kis szemerkélő esőben, de mire a zuhogó esőben Mariborba értünk nemcsak egy víztől szottyogó bőrkesztyűben húztam a gázt, hanem egy víztől szottyogó zsíros bőrkesztyűben, amitől a hót zsír lett siakomon a plexi, a motoromon a markolatok és az ülés, és még a jóistentudjahogymi :) [azért köszi Zozoo, ne érts félre;) ] Mindenesetre a csizmám egész jól bírta ahhoz képest hogy nem vízálló, ellentétben Sanyi és Fecó csizmájával amik totál beáztak. Zozoo továbbra is bízott a vízálló csizmájában, mi pedig a vízálló najlon szatyorban, így biztos ami biztos alapon mi bezacskóztuk a zokninkat, és így indultunk tovább.

Dravográdig a Dráva völgyében motoroztunk végig, ami gyönyörű szép volt a felhőbe és párába burkolózó hegyek között. Itt megálltunk egy vízi erőművet megcsodálni. (a portás bácsi nagyon kedves volt, és bemehettünk a "kerítésen túlra" is)   

Dravograd és Lavamünd között kicsit időztünk a szlovén-osztrák határon, majd kicsit tovább Vellach felé ahol már száraz volt az aszfalt, és picit tudtuk élvezni a szerpentint. Trenta előtt megálltunk, mert már-már giccsesnek mondható panoráma tárult elénk: hófödte sziklás hegycsúcs, mellette fenyvessel borított hegy tövében kis alpesi falu, az égen szép felhők. Ez el is feledtette velünk hogy mennyire eláztunk pár órája, és elégedetten gurultunk tobább a Bledtől pár km-re lévő szállásunkra Bodesce-re. Lecuccoltunk, majd este visszamentünk Bledbe ahol egy-egy isteni finom Burittoval csillapitottuk éhségünket.

A második napon hosszú út várt ránk míg Giulianovába érünk ezért korán indultunk. Délelőtt 10-kor már sikerült is kigurulnunk szállásadónk udvaráról :) Ennek az lett az eredménye hogy este 11-re érkeztünk meg Erikáékhoz, de nem szaladok ennyire előre. Bledben még körbemotoroztunk, megcsodáltuk a festői kis tavat a szigetével és kastélyával, mert világosban még nem láttuk. Ezután megmásztuk a Triglavot. Arra a huszonvalahány macskaköves visszafordító kanyarra, azt hiszem a legmegfelelőbb kifejezés hogy érdekes. Viszont a csúcson elénk táruló látvány mindent megér. Nagyon örültünk, hogy tudtunk hógolyózni a nyár első napján. Még reggel Bodescében fedeztem fel a netbookon hogy a Google logó nem a szokásos, azt mutatta hogy aznap volt a nyár első napja. A google biztos tudja, úgyhogy én el is hittem neki. 

Kranjska Gora - Bovec szakaszon motoroztam a legélvezetesebben a 8 nap alatt. Ezen a szakaszon száraz volt az út, hibátlan volt az aszfalt és irgalmatlanul sok és csodálatos kanyar volt. El is fogyott a majrécsíkom. Csináltunk pár fotót, majd elindultunk Olaszország felé, valamilyen tök más úton mint azt terveztük. Mikor már fél órája hajtogatta GPS-em hogy ahol lehet forduljak meg, levettem a hangját és csak gyönyörködtem az Alpok hihetetlen szépségében. Az út mellett valami leírhatatlan kék színű patak robogott. Gondoltam mindegy merre megyünk, mert a táj szép, az eső aznap még nem esett, és úgyis Zozoo megy elől ;) Egyszer csak át is léptük az olasz határt. A napnak az Udine előtti része szuper volt. Utánna viszont belekóstoltunk a hamisítatlan olasz közlekedésbe. Portogruaró és Velence között autópályán mentünk, majd Ravennáig E55. Na ez az a szakasz volt amit nagyon nem élveztem. Igazodtunk a olasz közlekedési morálhoz, annyi biztos hogy sokkal jobban figyelnek a motorosokra mint pl. Magyarországon, de ezen a 150km-en nagyon nem éreztem magam biztonságban, és hihetetlenül kifárasztott. Ravenna után már csak kb 270km autópálya várt ránk Giulianováig, ami igen-igen lassan telt, közben ránk esteledett, és a végére az eső is szemerkélni kezdett. Egy megváltás volt megpillantani Erikáék házát, majd elfogyasztani azt a fantasztikus vacsorát amivel kedves háziasszonyunk fogadott minket. Lefekvés előtt még lesétáltunk a tengerpartra, nem bírtuk ki hogy ne lássuk a tengert, ha már ennyit küzdöttünk érte.

Ez volt az a nap, amikor rá sem ültem a motoromra, és megmondom őszintén nem is hiányzott :) Reggel bőségesen megreggeliztünk, majd lementünk a tengerpartra. Hatalmas hullámok voltak, viharos szél fújt és gyönyörű sötét gomolyfelhők tornyosultak a tenger felett. Nem pont így képzeltem el az olasz tengerpartot, de ennek is megvolt a szépsége. Az időjárás kicsit kibabrált velünk.

Lesétáltunk a mólóhoz, megnéztük a hullámtörő betonkockákat, a rákász és halász hajókat, majd felmentünk sétálni egyet az óvárosban. Innen a kilátóból lehetett látni egy pár olajfúró platformot is a tengeren, nagyon érdekes volt. Sietnünk kellett mert Erika sokfogásos ebéddel várta kis csapatunkat :) Este Roberto elvitt minket az elmondása szerint legjobb olasz pizzériába, ahol tényleg életem legfinomabb pizzáját ettem. Az szakács rögtönzött nekünk egy olyan igazi zsonglőrös pizzatészta nyújtást is, hihetetlen élmény volt. Fel is vettük videóra a mutatványt.

Erre a napra hamisítatlan kanyargós motorozás volt betervezve a közeli GranSasso szerpentinjein, bejárva a környék legjobb motoros útjait és legszebb tájait, amelyeket BMW1200RT tulajdonos helybéli hajóskapitány ismerős ajánlott nekünk. Sajnos neki úgy alakult, hogy nem volt ideje velünk tartani. Reggel meglepő módon nem esett az eső, így nagyon lelkesen ültünk fel a motorokra, várt minket az Appeninek legszebb része. Erikától kaptunk az útra rostos üdítőket, és ásványvizeket. Ezeket gondosan elcsomagoltuk, majd elindultunk. Ascoli Piceno -ig a horror forgalmas parti úton, majd az autósztrádán mentünk hogy hamar elérjük a hegyeket. Amatrice után az SS260 -on sikerült egy élvezeteset kanyarognunk száraz úton. Az SS260-ról Aringónál letértünk hogy a Lago di Campotosto tavat keletről kerüljük meg, mert ez egy gyönyörű út ami a Gran Sasso Nemzeti Parkon vezet végig csodálatos panorámával.

Mire a tóhoz értünk durva sötét felhők lepték el a hegyeket, és cseperegni kezdett az eső. Ilyen a mi formánk. Felvettük az esőruhákat, és szitkozódva mentünk végig a Gran Sasso szerpentinjein esőben vizes úton óvatoskodva L\'Aquila -ig. Itt a nemrég pusztító földrengés miatt rengeteg katona és rendőr volt az utakon. Láttuk a sátortáborokat, félelmetes belegondolni az itt történtekbe. Elgurultunk az óváros felé, hogy megnézzük a pusztítás eredményét, de olyan szinten zuhogott az eső, hogy az úton szabályosan hömpölygött a víz. Ehhez még hozzájött hogy akkora dugó volt mint később a hazaúton a Lánc híd előtt [ugye Zozoo ;)], ezért inkább úgy döntöttünk hogy hazaindulunk Teramo felé, reménykedve hogy távolodni fogunk az esőfelhőktől.

Az SS80-on találkoztunk Giovannival a szeizmológussal, elmondta hogy aznap is volt három kisebb földrengés (2-3as erősségű), de mi nem éreztük. Találtunk itt egy gyönyörű duzzasztógátat, amin szépen végig is motoroztunk, nagyon király volt. Sanyi mondta később hogy látott kijönni egy morcos biztonsági őrt a bejáratnál, meg hogy az van kiírva hogy magánterület. Na de könnyű Sanyinak, mert ő ugye el tudta olvasni az olasz figyelmeztető táblát. :) Végül nem került sor semmilyen atrocitásra, és most elmondhatjuk hogy egy olasz áramszolgáltató duzzasztógátjának a tetején végigmotoroztunk tök illegálisan ;) Hát így történt hogy bejártuk a Gran Sasso hitetlenül szép kanyargós hegyi útjait, szinte kivétel nélkül vizes aszfalton és zuhogó vagy éppen csak szemerkélő esőben. Későn, fáradtan és picit letörten értünk haza, ahol Erika fantasztikus,már nem is emlékszem hány fogásos lakomával várt minket, ami kicsit megvigasztalta a társaságot.

Mostmár ott tartok, hogy már-már természetesnek tűnik hogy be van borulva és csepereg az eső, és olyan rutinnal veszem le és fel az esőruhát bárhol bármilyen helyzetben, hogy azt el sem tudjátok képzelni ;) Úgy keltem hogy esik eső. Erre a napra csak annyit terveztünk hogy átgurulunk a közeli Atriba, fotózgatunk és sétálunk a hihetetlen nyugalmat, és tipikus olasz hangulatot árasztó festői környezetben elhelyezkedő kisvárosban.

Beöltöztünk az esőruhákba, és gurultunk pár száz métert az első benzinkútig, ahol elállt az eső, kisütött a nap, így le is öltöztünk :) Talán ez volt az a nap amikor a legkevesebbet áztunk :) Atri óvárosa leírhatatlan. Rengeteg fotót készítettünk, majd beültünk a főtéren lévő kávézóba, és élveztük a sziesztát. Az óváros teraszáról fantasztikus a kilátás, a távolban látszik a Gran Sasso is. Teramó felé jöttünk haza, egy nagyon kedves, kis forgalmú, gyönyörű úton. Sok helyen látszottak az úton a földrengések eredményként keletkezett hosszanti repedések. Érdekes volt látni. Kora délután értünk vissza, még rápihenünk kicsit a hazaútra, majd este sétáltunk egyet Robertóékkal Giulianova tengerparti sétányán, ahol egy olyan irgalmatlanul hatalmas fagyit ettem, aminek a méretéhez csak az íze hasonlítható.

Tanulva a második nap eseményeiből, szigorú korai indulást terveztünk. Udinéig ugyanazon a számomra szörnyű útvonalon haladtunk mint idefelé. Nem is ragozom, talán annyi hogy nem esett, sőt! Irgalmatlanul tűzött a nap, legalább 40 fok volt és nagyon elfáradtam a harmadik etap végére. De rendbe rakott teljesen mikor kibontottam, majd elfogyasztottam az Erika által csomagolt hihetetlen hamburgerkölteményeket,  és energiaitalt. Rémlett valami hogy előző este villanyoltás előtt említette hogy csomagol nekünk pár szendvicset, meg itókát, de nem egészen erre gondoltam :) Tehát ekkorra az út unalmas részét le is tudtuk, és következett a gyönyörű és élvezetes Alpok. Gondolom már nem meglepő, ekkor elkezdett esni az eső is. Tarvízió felé gyönyörű tájon, tökéletes (és persze vizes) utakon motoroztunk. Már nem törődtünk az esővel sem, hihetetlen élmény az Alpokban motorozni.

A szállásunk Ossiach -ban volt egy tényleg festői tó partján. Este jól elbeszélgettünk a magyar szakáccsal, aki szintén motoros. Ott parkoltunk a TL1000-e mellett. Mellesleg Fecónak egy irgalmatlan méretű grilltálat pakolt össze. :)

Gyönyörű napsütésre, és madár csiripelésre ébredtem. Lesétáltam a tóhoz fényképezni. Ossiach gyönyörű. Ahogy a tó körül magasodó hegyek előtt lebegő fátyolfelhők elúsznak a tó felett, a gyönyörű kék ég, a friss levegő, a harmatos zöld fű. Leírhatatlan. Csak álltam ott és ámultam. Azt mondom hogy ha másért nem, ezért a fél óráért már megérte ezt a túrát végigcsinálni. [persze sok más miatt is, de ez engem nagyon megfogott] Ott és akkor meg is fogalmazódott bennem, hogy soha nem megyek az Alpoktól messzebb motorozni. Nekem itt minden megvan amit akarok, egyszerűen hihetetlen a táj, tökéletesek az utak, hibátlan az aszfalt és elérhető távolságban van. Kell ennél több? 

Összepakoltunk, és elindultunk. Wiederndorf és Obendorf között a 81-esen találtunk egy nagyon szép függőhidat. Tök jól be tudtam lengetni a közepén állva :) Lavamund után van egy eszméletlenül élvezetes szerpentin a 69-esen. Lehet tippelni mi következett. Bingó! Zuhogó esőben, nagyon óvatosan és lassan tudunk végigmenni rajta. Le is tértünk a 69-esről Krumbachnál St.Lorenzen fele, ahol egy kicsi de fantasztikusan szép utat találtunk. Fecó itt határozta el hogy ideköltözik, és elvesz egy tehenészlányt. Internet csak van itt is ;) Itt elég sokat időztünk, gyönyörű volt az eső után párába burkolózó hegyoldal. Végig motoroztunk ismét a Dráva mentén Mariborig. A szlovén autópályán Maribor és Letenye között megint végig szakadó esőben jöttünk. Egy élmény volt. Kárpótlásul, nagyon pöpec szállásunk volt, egy Fecónak nagyon bejövős aranyos pincérlánnyal, isteni vacsorával, és finom pálinkával amire végül rábeszéltek a srácok.

Mégegy esős nap, de már megszoktuk. Esőben indultunk el Letenyéről: irány haza M7. Útközben kisütött a nap, meg is száradt a kesztyűm. Zozo javaslatára kihagytuk az M0-t, szerinte szombaton fél óra alatt át lehet menni a fővároson. Na ez nem jött be, de azért szeretünk Zozoo ;) A Lánc híd le volt zárva, valami sátras kirakodóvásárt rendeztek rajta. Most nem írom le mit gondolok arról aki ezt így oda kitalálta. A lényeg hogy tűző napon full motoros cuccban, megpakolt motorokkal, irgalmatlanul beállt dugóban izzadtuk szét az agyunkat mire végre fel tudtunk menni az M3-ra. Az M3 hazáig már csak a szokásos. Esőruha fel, esőruha le még néhányszor, de már rutinosan, kínunkban röhögve. Jó volt hazaérni 3500 km-el a csuklómban, jó volt átölelni Andit és a gyerkőcöket, majd jó volt végignézni közösen a sok sok képet amit a 8 nap alatt kattintgattunk.

Motoros üdvözlettel
PaZso CBR1100XX

ps1: Köszönet Erikának, Roberónak és Giordinak a csodálatos vendégszeretetért
ps2: Köszönet Sanyinak a meghívásért
ps3: Köszönet Zozoonak, Sanyinak és Fecónak a társaságért
ps4: Köszönet Fecónak és Zozoonak hogy nem folyt vér a GPS vs térkép vitában
ps5: a túránkról olvashattok még  www.barangolo.com -on is

Fotóalbum: Appeninek 2009