2012.08.14-18

Idén úgy alakult, hogy éppen senki sem ért rá velem tartani. A szabadságot már kiírtam jó előre, az időjárás előrejelezés meglepően biztató volt. Lefoglaltam hát a szállást, és túratárs nélkül vágtam bele az idei nagy motorostúrámba. A tervem az volt, hogy folytatom az Alpok megismerését, és tovább gyűjtögetem a motorom túradobozára a meghódított alpesi hágók, és látványutak matricáit.

Mivel Andival 5 nap kimenőben egyeztünk meg, és ettől semmiképpen nem akartam eltérni, így az odaútnak és a visszaútnak is bele kell férni egy-egy napba, így 3 nap jutott az élménymotorozásra. A csillagtúrázást szeretem, ez alapján választottam szállást is, nomeg az is fontos volt hogy legyen wifi, mert a gyerekekkel minden nap videokonferenciázunk (végülis ezért vettem pár éve egy netbookot) Jól le is próbáltuk még itthon, Fanni szépen megtanulta kezelni a skype-ot. Ezeket figyelembe véve próbáltam a legolcsóbb szállást megkeresni a booking.com-on, ami klasszikus kis alpesi panzió sok-sok muskátlival, ezt imádom :) Sikerült is egy ilyet találnom Uttendorfban. Van étterme is, ez kényelmes mikor este hulla fáradtan ér vissza az ember.

Első nap az odautazásról szólt, jó sok autópályázással, hogy minél több idő maradjon a szép helyekre. Fél 7-kor már az M3-ason vagyok, Újpest felé lehajtok, majd végig a Vácin, mikor elhaladok a pesti iroda előtt negyed kilenc van, valószínűleg még egy kolléga sincs bent :). Tovább Erzsébet híd, majd M7. Rám fér egy kis pihenés, így Balatonlellén sétálok egyet a kikötőben, miközben megeszek egy szendvicset gyönyörködöm kicsit a Balatonban.

Rábafüzesnél lépem át a határt, aztán fel az A2-re Klagenfurtig. Hogy az első napom se csak autópályáról szóljon, beleterveztem az útvonalba a Turracherhöhe és a Nockalm látványutakat. Nem nagy kitérő, szinte útba esik :). Gnesau mellett megállok fotózni, egy éve itt szálltunk meg Fecóval Luggwirtéknál, szuper hely ez is. Szeretem Karintiát. Ha már a Nockalmon vagyok, akkor bejárom háromszor oda, vissza, majd megint oda :) Tavaly is rettenetesen élveztem, imádok itt motorozni, 52db sorszámozott belátható, nagyívű, csodálatos kanyar, tökéletes aszfalt, tökéletes tapadás. Brutál jót döntögetek, így 800km autópályás száguldás után végre 0-ra kopik a majrécsíkom is az új Michelin Pilot Power 2CT-ken, és megpörkölődik a koptató a lábtartón :). Picit pihenek még az utolsó körnél a felső bikerpointon. A nap már kezd lefelé kúszni, úgyhogy én is tovább indulok. Innen Uttendorf még vagy 150km, és azt az utat még nem ismerem, úgyhogy nem lenne jó sokat menni sötétben. Átmegyek a Katschberg hágón, majd GPS-emmel karöltve sikerül elkövetnem egy szép nagy bakit. Jól elszúrtam egy lehajtót, és már nem volt visszaút egyenesen belevezetett a Katschberg Tunel északi fizetőkapujába. Mentségemre szóljon hogy a kérdéses csomópont leginkább egy polipra hasonlított, szóval nekem mezei parasztgyereknek egy ilyen nap vége felé ennyi baki igazán megbocsátható, na ugye :) Így viszont legalább elmondhatom, hogy már megvolt nekem oda-vissza a Katschberg Tunnel és a vele párhuzamos Katschbergstraße is egy órán belül :)

Lassan kezd rám esteledni, csinálok pár szép naplemente fotót. A szállást könnyen megtalálom, pont olyan mint a képeken, talán picit több muskátlival :) imádom az osztrákokat :) Negyed kilenckor parkolom le a motort. A panziós hölgy hatalmas mosollyal fogad, azt mondja már épp kezdtek aggódni hogy mikor érek oda. Még nyitva van a konyha, úgyhogy sikerül egy korsó finom csapol sört és egy bazi nagy grilltálat bevernem. Gyors zuhany, és úgy alszok mint akit agyon vertek. Közben utánaszámoltam, eddig ez volt a leghosszabb motoros napom, egy nap alatt 1088 km.

 

A következő 3 napból a másodikon volt legnagyobb esély az esőzésre, ezért úgy döntöttem, hogy az első nap legyen az egyik tervezett Dolomitok kör. Ez jó lesz tesztnek is, mert napi 500-600km-es túrákat szoktam csinálni otthon is, de 500km az más hogyha csak hegyen megy az ember, és ha ez a hegy az Alpok, ahol még nézelődni, meditálni, gyönyörködni is meg-meg állok, akkor bizony lehet ez sok is. Az oda visszautat, az olasz határig a Felbertauern panorámaúton keresztül terveztem, mert ez a leggyorsabb/legrövidebb út a Dolomitokig, és ezen az úton még nem jártam. Így most már van ilyen matricám is :) Tök jó kanyargós (kivéve persze az 5.3km-es alagutat :) ), nagyon jólesett, tempósan haladtam, és gyönyörködtem a félalagutakban. Lienz után a 100-ason megyek tovább nyugat felé. Az olasz határ után a közlekedési morál merőben megváltozik. Hatalmas a kontraszt, ezek őrültek :). Ráfordulva az SS51-re, majd elérve a Laggo di Landro tavat elém tárult a Dolomitok kapuja. Hihetetlen élmény ezt látni, teljesen elkápráztat. Ezért jöttem! Itt vagyok! Csodálatosan szép, békés, és monumentális. Tavalyelőtt Gabékkal az egyik nap KranjskaGorából is nyomtunk egy Dolomitok kört. Akkor határoztam el hogy ide vissza kell jönni rendesen bemotorozni az egészet. Akkor sajnos csak egész keveset láttunk belőle, mégis egészen addig az volt életem legnagyobb motoros élménye. Van itt a tó partján egy geoláda is, azt is levadászom. +1

Irány Cortina d\' Ampezzo, a Dolomitok szíve. 2010-ben is átmentünk itt, vannak ismerős helyek, szép emlékek. Hála a GPS-nek egy mesebeli helyre kerülök, egy már-már egysávosnak sem nagyon nevezhető kis szűk aszfaltcsíkon egy gyönyörű fenyőerdőben. Eszembe jut Fecó hogy morcogna itt, ő nem szereti a szűk kis hegyi utakat :) Tavaly a Magart oda-vissza, eléggé betette nála az ajtót :) Szóval az út egyszer csak véget ér, egy tóba (Laghi Ghedina) torkollik, gyönyörű azúrkék vize van, a víz fölé benyúló teraszos éteremmel. Leparkolok, és gyönyörködöm ebben a mesebeli tájban. Benyomok egy szendvicset a vízparton. Egyszer csak megjelenik a fák közül egy pincér, fehér(!) frakkban, kezében tálcával, és kérdezi hogy hozhat-e valamit :D brutál!!! Mondtam hogy köszi nem, és mindjárt indulok is tovább. Ez a kitérő nem volt betervezve, de megérte :)

Tovább Pocol felé a Passo Giau -ra. Ámulat. Két éve voltam itt, de már későre járt és rohantunk, most picit jobban körbejárom. Hihetetlen ez a hely. A Dolomitok emblematikus csúcsa, és körpanorámája, nem véletlenül. Következik Passo Duran, jó aszfalt, jó tempó, jó motorozni itt, a korábbiakhoz képest nem annyira nagy látvány. Cereda hágó előtt Gosaldo nagyon hangulatos tipikus kis olasz falucska, csodás panoráma, kellemes szendvicsezés egy kilátóponton. Eddig 240 a napi km és már fél kettő van, konstatálom hogy lehet hogy hosszú lesz amit terveztem, de kár lett volna kihagyni akármelyik részét az eddigieknek. Passo Rolle a következő hágó, maga a csoda. Nagy élet van fent a hágón, rengeteg biciklis, gyalogos túrázó, nagyon kellemes kis hágó falucska. Tudok venni hágómatricát, fel is ragasztom a motor dobozára. Közben éppen érkezik egy szép nagy sárga mentőhelikopter, tök jó közelről látni leszállni. Gyönyörű az idő, a parkolótól picit mászok felfelé gyalog, isteni a panoráma, szuper felhők, szikrázó napsütés, kellemesen hűs levegő. A sétaút melletti kis forrásnál felfrissítem magam, majd megtöltöm a flakonomat is. Szuper finom.

A Valles hágón keresztül megyek tovább, majd egy tó mellett leparkolok, és veszek egy életmentő jégkrémet. Pihenek a Bar "alla Caminada" stégén, fantasztikusan gyönyörű hely, nagyon jólesik a jégkrém, hangulatos ez a hely. Akkor még gőzöm sincs ez melyik tó lehet :) (a Laggo di Álleghe volt)

Pár km szerpentin után délről közelítem a Falzarego hágó. Most látom először. Döbbenet. Világháborús építmények, durván jó kanyarok. Fent a hágón az eddigi leghihetetlenebb panoráma. Nézem a kötélvasutat. Körbejárok, fotózok, irgalmatlan sziklák. Ameddig csak el lehet látni sziklák, havas csúcsok és felhők. Gyönyörű ez a hely. Kedvem lenne még itt időzni, de későre jár, és nagyon messze van Uttendorf, megfogalmazódik bennem, hogy rossz felé foglaltam a szállást :) Most már mindegy, ha átérek az osztrák oldalra, ott már tempósabban tudok majd haladni a célig.

Alig pár száz méter, megint csak megállok :) Varpalora hágó. Na ha ez így megy tovább, soha sem érek vissza, de itt egyszerűen muszáj megállni. Hihetetlen sziklás holdbéli táj. Lenyűgöző. Láttam ma már mindenféle hatalmas hegyet, de ilyen még nem volt. Most Cortinát nem az 51-esen, hanem a 48-ason hagyom el. Szuper döntés, gyönyörű kanyargós panorámaút, ide még vissza kell jönni :). A Passo Tre Croci -n keresztül közelítem az osztrák határt. A Hittenburg-Glanz felé vezető leágazásnál megállok kicsit pihenni, mert lement a nap, és nagyon fáradt vagyok. Már nincs sok hátra, szerencsére megvártak a konyhán, állati jót vacsizok megint. Zuhany, SMS Andinak, majd inkább reggel skype-olunk, ágy, KO.

Reggel nézem a weatheronline -t, dél körülre tuti esőzés, de szinte egész nap esélyes szemerkélés. Szóval ezzel el is dőlt hogy ez lesz a rövid, pihengetős napom. Az előző kettő úgyis kemény volt, jó is lesz ez így. A Gerlos Alpenstrassén eddig még nem jártam, nincs is messze, talán belefér délig, és megúszhatom szárazon. Útba esik a Krimml vízesés. Most látom először. Lenyűgöző. Ez a legnagyobb vízesés, amit eddig láttam. Veszek jegyet, és lesétálok a lábához. Hihetetlen hely, jó itt lenni. Sétálok, pihenek, gyönyörködök.

Sajnos nagyon elkomorodik az idő. Mire visszaérek a motorparkolóba már szemerkél az eső, de hát itt vagyok a Gerlos mellett, most már nem fordulok vissza! A Gerlos fizetőkapunál, már úgy ömlik mintha dézsából öntenék, megyek kitartóan egy ideig, aztán egy karbantartó épületnél leparkolok. Óriás hómunkás gépek garázsa van itt, legalább nyugodtan fel tudom venni az esőruhát. Nézem az eget, ezek a komor felhők nem úgy tűnnek mint akik rövid időn belül felszakadoznak. Mérlegelem a helyzetet, és úgy döntök, hogy visszafordulok. Ilyen időben úgysem látnék gyakorlatilag semmit a Gerlosból, ráadásul így a kanyarokat sem tudom kiélvezni. Egy Billánál megállok. Tök jó fedett parkolója van, lehet szárítkozni, veszek kaját. MGP megtanított 2 éve hogy Billában "libakését" kell enni :) imádom, isteni. Lágy krémsajt, libakése, joghurt. Boldog vagyok :) Egy ideig pihizek, emésztek, aztán úgy döntök, mégis inkább visszagurulok szép lassan az esőben a szállásra, ott jobb lesz pihenni is, meg jobban száradnak majd a cuccok is, ez az eső nem úgy néz ki mint ami hamarosan eláll. Kicsit pihengetek a szobában, aztán megnézem a környéken milyen geoládák vannak. Hoztam magammal otthonról egy utazó ügynököt, amit jó lenne a környéken elhelyezni. Két szimpatikus láda is van nem messze. Veszem a túracipőt, az esőkabátot, a GPS-t és elindulok. Először az uttendorfi vasútállomás öreg faépületét keresem fel.

Nagyon jó rejtés, legalább fél óráig kutatok, mire észreveszem a kis mikroládát :) Közben elállt az eső, és még a nap is kisütött. Tovább folytatom a sétámat ebben az idilli kisvárosban. A következő cél egy régi kelta település, amolyan kis falumúzeum a város mögötti hegyen. Szuper döntés volt, nagyon hangulatos hely. Tökéletes lesz a travelbugomnak. Az ide felkígyózó kis utacska, miután kiérek a városból, gyönyörű panorámát tár elém. Ezt a Quettenberg felé vezető kis hegyi utat még motorral is érdemes lehet bejárni. Innen látom milyen gyönyörű kis tó van a város közepén, egész közel a szállásomhoz. Útba is ejtem miközben a lefelé vezető szerpentinen megcsodálom a gyönyörű, rendezett portákat, rengeteg virágos házat, udvart. Nagyon megtetszik egy szép lambériázott faépítmény, ihletet is merítek, hogy milyen szép, ehhez hasonló kocsibeállót fogok csinálni otthon Andi kocsijának. A tó közelről is gyönyörű, tiszta vizű, fürödni is lehet az egyik oldalán. Gyönyörű képeket csinálok itt, a már lemenni készülő nap, és a nagyon sötét felhők kontrasztjáról.

Mire visszaérek a szálláshoz, már vacsoraidő van. Konstatálom, hogy egész szép távot gyalogoltam, nagyon jól esett, kár lett volna kihagyni. Pont jó is így a motoros túra közepén pihenésképpen. Az előző nap tapasztalatai alapján megtervezem a következő kört a Dolomitokba. Most már látom mi fér bele egy napba. Megtervezem pontosan az útvonalat, kikalkulálom a menetidőt is, megállásokkal, nézelődéssel. Már látom hogy hosszú lesz, de ha már itt vagyok, és a Dolomitok miatt jöttem, akkor bejárok még annyi hágót amennyi csak belefér. Beszélgetek a gyerekekkel (élvezik a webkamerát), aztán alvás hogy korán tudjak startolni.

Ha már lúd legyen kövér alapon, ma az oda és vissza utat, a Grossglockneren keresztül csinálom :) Most vagyok itt harmadszor, de mindíg más arcát mutatta eddig. Most gyönyörű napsütés van, egy darab felhő sincs, csak a gyönyörű kék ég és a hegyek. A levegőt szinte harapni lehet. Iszonyú jót motorozok a Edelweissspictze-ig. Itt nagy a sor, csak akkor engednek fel egy autót a kilátóponthoz, ha már egy lejött. Szerencsére motorok mehetnek soron kívül, így szép óvatosan felmegyek a macskakövön. Végre mindent látok körben, az összes hegyet és magát a Glocknert is. Eddig itt mindig olyan felhőben voltam, hogy szinte semmi sem láttszott. Nagyon örülök hogy most itt vagyok. Tovább megyek a Ferenc József kilátóponthoz. Pont egy cseh kék XX mellett találok szabad parkolóhelyet :)

Lefotózom a gleccsert, még mindíg lenyűgöző. Az ittléteim közül most a legszebb az idő. Egy német sapkás úr felajánlja hogy lefényképez. Kicsit beszélgetünk, ő is motoros, de sajnálja hogy most nem azzal van itt ebben a szép időben. Most egy cabrio Porsche -val ugrottak át ide a fiával Münchenből :) Elmagyarázza, hogy ez az a város, ahol az Októberfest is van, hogyha esetleg nem tudnám :) Óriási élmény ilyen időben motorozni keresztül a Grossglockneren, de a mai fő cél a Dolomitok távolabbi hágói, úgyhogy irány tovább, mert már elmúlt dél.

Lienz után Toblach -ig már ismerős az út, de itt nem megyek le az 51-esre, hanem tovább nyugatra Bruneckig, majd onnan dél a 244-esen. Egy kanyarban történő előzés miatt Pederoa mellett kedves olasz géppisztolyos rendőrök szóbeli figyelmeztetéssel tovább engednek.

Fél 4-re érem el Corvarát. Itt balra fordulok, hogy pár óra múlva ugyanide ide érkezhessek be jobbról. Tömény élvezet következik, végig csak kanyar. Először fel a Campolongóra. Itt sokan bringáznak, a hágó táblánál kedvesen le is fényképeznek, persze én is viszonozom. A Pordói hágó következik. Csodálatos fent panoráma, itt ki is ülök egy hütte teraszára meginni egy kólát, közben napozok és gyönyörködöm a hatalmas sziklás ormokban. Sok motoros van. Szép az idő, szerencsés vagyok hogy itt lehetek. Az egyik kanyar tele van zúzott kővel, de a szembe jövők jó előre jelzik a veszélyt. Kicsit fentebb találkozok egy seprőautóval, hamar elhárítják errefelé az ilyen problémákat. Még Canazei előtt jobbra fordulok, irány a Sellajoch 2244 métere, a mai legmagasabb pontom. Megszámlálhatatlanul sok kanyar :) erről az oldalról monumentálisak a Sella-csoport sziklái. A hágón lévő épületek kicsit romosak, rendezetlenek, emiatt ez a hágó kevésbé tetszik. Nagyon zsúfolt, alig lehet megállni, az út szélén úgy parkol mindenki ahogy sikerül. Fotózok párat, mert a panoráma az lenyűgöző, aztán inkább gyorsan megyek tovább, lesz még jobb hely az időzésre.

Irány a Gardena hágó. Utolérek egy 911-est, hihetetlen tempót megy, kanyar kanyar hátán, állat hangja van a boxernak kigyorsításkor, kanyar előtt pedig durván vissza durrog az idős Porsche. Nagyon jó a kanyarsebessége is a széles gumikkal. Colfosco -ig kergetőzünk, majd szépen kiinteget a világos bőrkesztyűjével, ahogy ilyen korú sportkocsi sofőrjéhez illik. Köszönünk, aztán én megyek tovább. Van itt egy kis erdő, ahol helyben füstölik a sonkát, kis faházakban. Van erdei játszótér is, meg padok, asztalok, sok kiránduló család. Megállok én is, és benyomok egy hamisítatlan olasz füstölt prosciuttós szendvicset. Mennyei. Még pár km és újra a hágókör bejáratánál vagyok. Sajnos az időbe nem fér már bele még egy, mert fél hat van és még hátra van 220 km keresztül a Grossglockneren. Hazafelé is elkerülöm Cortinát, talán gyorsabb is így, nem kell dugóban küzdeni. Este 8-ra érek Lienz-be. Találkozok pár magyar chopperessel. A pirosnál váltunk pár szót. Szerintük már necces elérni zárás előtt a kaput. Erre eddig nem is gondoltam. Szerencsére szinte senki nincs az utakon, még időben érkezem a Glockner déli fizető kapujához. Besötétedett, és ellenben a délelőtti helyzettel, most teljesen egyedül motorozok itt. Említettem már hogy mindig más arcát mutatja a Glockner? :) Hát sötétben is más. Hihetetlen béke, és nyugalom száll meg. Itt vagyok egyedül, ezen a számomra mindig picit misztikus helyen, és most sötétben. Isteni illata van a hegynek, kristálytiszta a levegő. Minden ismerős, de mégis minden más. Jön a Hocktor alagút, majd a Edelweise, közben pár helyen látok fényeket kiszűrődni parkoló lakóautókból. A sisakban szól a Nickelback, és csak pakolgaton a rigót egyik ívről a másikra. Tökéletes útminőség, tökéletes ívek, semmi zavaró tényező. Itt vagyok a mennyországban, éjszaka a Grossglockneren. Sok mindent beterveztem erre a túrára, de ez nem volt köztük, pedig nagyon jó :)

Este 10-re érek a szállásra. Kemény nap volt, de semmi gond, mert holnap már szinte csak autópályáznom kell. :S

Gyönyörű napsütésre ébredek, a völgyben fátyolfelhő úszik. Gyors reggeli, pakolás, kijelentkezés, fizetés, búcsú, 8:15 -kor már úton vagyok, hosszú lesz még hazáig. Hazafelé próbáltam a legrövidebb, illetve leggyorsabb utat megtervezni. Legjobb lenne erre a célra egy teleport, de végül is az XX már elég közel áll hozzá :)

Amíg el nem érem az A9-es autópályát addig a 310-en majd a 320-ason megyek kelet felé. Nagyon jó haladós útszakasz, a forgalom nem jelentős. Nagy ívű kanyarokkal, jó tempót lehet menni. Itt még az osztrákok is túllépik a megengedett sebességet lakot területen kívül. Utolérek egy nagy KTM-et. Ügyesen megy, jó ritmusban. Rácsatlakozok, együtt megyünk Liezenig. Innen én tovább az A9, S6 majd az A2-es autópályán eseménytelenül, talán csak annyi hogy meglepően sok az arrogánsan belső sávban autózó. (már az osztrákok sem a régiek :) )

Bécs elkerülő után az M1 hamar eltelik, találtam egy jó nyulat, aki után lehetett ügyesen menni. Budapesten sikerül meglepően dinamikusan átjutni, már csak az M3 van hátra, egész jó időben érek haza még délután 5 óra előtt. Végre átölelhetem a családom, a gyerkőcök örülnek a vásárfiának, megnézegetjük a fényképeket, játszunk, nagyon jó itthon lenni és Andi finomat főz ;)

Szumma: Meglepően jól sikerült ez a túra. Meg van a bája annak ha egyedül megy az ember. Azt csináltam amit szerettem volna: motoroztam! Csoda helyeken jártam, sokat mentem, a saját tempómban. Szuper volt. Imádom az XX-em, erre való! ;)

Fotóalbum: photos.google.com