Fotóalbum: Svájc_2015

2015.07.24-29

Az ideji túra célpontja Svájc. Qumm volt olyan kedves és felajánlotta, hogy ha arra felé megyünk akkor tud szállást biztosítani. Füzzy barátomnak is tetszett az ötletet. Az oda-visszaútra igyekeztem a legtöbb hágót és látványutat felfűzni. Ha szükséges, az időjárás függvényében úgyis lehet majd rövidíteni.

Reggel korai start. A tiszaújvárosi lehajtó jó messze van még a várostól, legközelebb inkább Polgárnál jövök le. 7-kor vagyok Füzzynél, irány az M3. Budapesten épp tart a reggeli csúcs, motorral azért nem annyira vészes: használjuk a busz sávokat és néhol picit az üres kerékpársávokat is. Az M1-en már tankolni szeretnék de a Shell kúton rendszerhiba van, egyik kútfej sem működik. Az osztrák autópálya matricákat azért beszerezzük, majd sikerül menni még 50km-t egy másik kútig. Egész jó az XX fogyasztása autópálya tempóban :) Következő megálló egy kulturált Rastplatz, már Ausztriában. Van tiszta mosdó, shop, padok, asztalok. Szendvicsezünk aztán gyerünk tovább. Nagyon meleg van, a napszemüvegemet pedig sikerült eltörni. (rossz ómen) Graz-ig még autópálya. Szörnyű ez a hőség. Füzzy azt mondja már nagyon fáradt, így itt kicsit többet pihenünk. Viberezik kicsit a kedvesével. Végre elhagyhatjuk az A2-t és jönnek a hágók.

Első hágó a Handalpe. Kellemesen kanyargó kis hegyi út szép panorámával. Igazi felüdülés 700km autópálya után. Még nem esik, de nagyon sötét felhők vesznek körül minket. Minden felől esőruhába öltözött motorosok érkeznek. Mi még nem öltözünk be, gyors fotó aztán indulás tovább, hátha megússzuk szárazon. Sajnos nem :( Kupaktanács: megyünk tovább, de ahol lehet majd keresünk főutat. Ázunk sokat, de néha kisüt a nap is. Ilyenkor látszik hogy igazán szép ez a vidék. A Klippitztörl-hágó szép időben szuper lehet.

A Sölkpass az eső miatt sajnos kimarad, de legalább lesz még mit megnézni errefelé legközelebb. 8-ig kellene a szállásra érni, mivel láthatóan az már nem fog menni, felhívom a tulajt. Szerencsére nem probléma, megvár minket. 9-kor érkezünk, szép kis osztrák muskátlis panzió a hegyek között.

Esőre ébredünk, mindenfelé sötét felhők, sajnos nem egy futó zápornak tűnik. Reggeli, beöltözés, indulás. Szerencsére mire a Pass Thurn hágóra érünk már nem esik. Le is vesszük az esőruhát. Gyönyörű ez a völgy, Cortinára emlékeztet.

Szembe jön kb 10 db egyforma tűzpiros R8 Spyder. Jó ez az út :) Kitzbühel-ben tankolunk, itt már gyönyörű napsütés van. Megbeszéljük hogy ha ilyen szép marad az idő mégis megpróbáljuk az egyik hágókört. Az A12-n megyünk Mötz-ig hogy haladjunk. Insbruck előtt stau. Végeláthatatlan tömött kocsisorok. Szerencsére motorral vagyunk, a sorok között szépen óvatosan magunk mögött hagyjuk a dugót. A Fernpassstraße nagyon szép alpesi út, de nagyon nagy a forgalom. Megállunk egy bikerpoint-on. Hihetetlen a panoráma, alattunk a Blindsee azúrkék vize mesébe illő. Lermoosba érve megint esik. A Ducati étterem teraszán vesszük vissza az esőruhát, és hamar indulunk bízva benne hogy lehagyjuk a felhőt. A Namloser Sattel-en keresztül megyünk tovább. Tökéletes minőségű igazi alpesi panorámaút, nagyívű kanyarokkal. Felmegyünk a Hahntennjoch-ra. A felhőszint fölött vagyunk. Tejköd amerre csak nézünk. Olyan 50m lehet a látótávolság, gyakorlatilag semmit nem látunk. Ez Ausztria legészakibb alpesi hágója. A tájékoztató táblákon nézzük a fotókat, gyönyörű lenne itt a panoráma, de mi ezt most nem látjuk.

Észrevesszük hogy a jobboldali kormányvégsúlyom kitekeredett, jó hogy nem hagytam el. Most van szükségem először az ülés alatt lévő Hondás szerszámkészletre. :) (Szerencsére ez volt a legkomolyabb műszaki probléma)

Jó minőségű, ritmusosan kanyarós út visz lefelé is. Már száraz az út, jó itt motorozni, van is sok motoros Európa minden tájáról. Leérünk Imstbe. Kedves kisváros, kicsit körbejárjuk hála a GPSnek, aki rossz helyen kereste a Billát :) Végül mégis megtaláljuk, és eszünk egy fincsi meleg libakése szendvicset (á lá MGP). Hmmmm... :) Még egy utolsó tankolás, mert innen már csak 200km van hátra. Szinte végig autópálya lenne, de az Arlberg alagutat éppen felújítják, ezért minkét irányból le van zárva. Az autópálya teljes forgalma rá van terelve az Arlberg-hágóra. Ez a hágó Ausztria legszebb alpesi útjainak egyike. Szerettem volna látni, de most zuhog az eső, magasan vagyunk, hideg van és mindkét sáv tömve lépésben araszoló autókkal. Gyakorlatilag semmit nem látunk a tájból, de a motorozást sem tudjuk itt kiélvezni. Vissza kell még jönni ide szép időben, ha nincs ekkora forgalom. Liechtensteinbe érve szikrázó a napsütés. A vámos unottan továbbinti a motorosokat. A utcák kihaltak, semmi forgalom. Nem tűnt fel hol a határ Svájc és Liechtenstein között, ezért csak Baarban szerezzük be a svájci éves matricát. Zug kanton csodaszép, gyönyörű bodorfelhők, napsütötte dimbes-dombos táj. Még megállunk csinálni pár fotót mielőtt megérkezünk Qummhoz.

Gyönyörű napsütésre ébredünk. Erre a napra jósolnak szebb időt, ezért ma csináljuk a nagyobb svájci kört. Landquartig autópályán megyünk, aztán tovább Wolfgangpass majd a Flüela-hágó. A Schottensee partján állunk meg. A levegő friss, az ég kék, a fű zöld, az út száraz, mi pedig itt motorozunk. Mi kell ennél több? :) Következik a Reschenpass (1507m) észak felől. Itt elég nagy a forgalom. Malles Venosta előtt pihenünk kicsit, ma először Olaszországban. Aztán vissza Svájcba, Tschierv -ben tankolunk, és felmegyünk a Ofenpass (2149m) finom kanyarjain. Nagyon szép környék. Egy hosszú alagúton keresztül átmegyünk ismét az olasz oldalra. Végigmegyünk a Lago di Livigno hatalmas völgyzáró gátján (kicsit most alacsony a vízszint). Itt van a határátkelő, de a vámos itt is továbbint. Livignoban egy óriási lakóautó-kikötő mellett haladunk el. Hihetetlen mennyiségű lakóautó, de olyan zsúfoltan mint a heringek. Livigno sajátos hangulatú hely gyönyörű környezetben a hegyek között, de nem tudom így élvezném-e. Szerencsére mi motorral vagyunk, semmi kötöttség, semmi zsúfoltság. Gyorsan megyünk is tovább az Eira és a Foscagno hágókon keresztül Bormio-ig, hogy a nyugati hágóúton mehessünk fel a Stelviora.

A Stelvio-hágó a mai nap csúcspontja. Régóta szeretnék eljutni ide. Ez az Alpok és egész Európa a második legmagasabban fekvő, aszfaltozott, autóval járható hágója (2757m). A wikipédián ezt írják róla: "Mindmáig megmaradt az egyik legtisztább, legizgalmasabb és legvarázslatosabb hegyi játszótérnek a motorkerékpárosok világában." Én sem mondhattam volna szebben :) Fölfelé nagyon jót kergetőzünk Qummal, tetszik a nyugati oldal.

A hágón elég sokan vannak. 4 óra van, uzsonnaidő :) Megveszem a dobozomra hágómatricát, aztán jöhet egy Brat würste. Ez itt állítólag nemzeti eledel: grillkolbász és sok savanyú káposzta egy nagy buciban. Fincsi, és most nagyon jól esik. Még készítünk pár fotót, aztán a keleti (egyesek szerint északi-) hágóuton 54 visszafordító kanyaron kígyózva jutunk le. Láttam már pár hágót, de eddig ez a legkeményebb. A szűkülő lefelé lejtő jobbos hajtűkanyarok a legnehezebbek. Ha jönnek szemből is, akkor nagyon kevés a hely. Ide ne jöjjön senki megfelelő rutin nélkül. Megizzaszt rendesen. Egyszer majd érdemes lenne visszafelé is kipróbálni.

Egy ideig ismerős szakaszon megyünk tovább, megint az Ofenpass jön, majd Silvaplava-ig a 27-esen onnan a Julierpass (2284m) -on keresztül haladunk tovább fel az A13-asra hogy minél gyorsabban hazaérjünk. A pályán még jól elázunk, de örülök hogy ezt leszámítva egész nap szép időnk volt. Picit hosszúra sikerült ez nap, fél 10-re érünk haza. Qumm szép kört tervezett nekünk, nagyon szuper motorozós nap volt ez. Régi vágyam volt eljutni a Stelvio-hágóra, és ez most teljesült. Boldog vagyok.

Az előrejelzés alapján mára nagyobb az esélye az esőnek, ezért még este azt beszéltük meg hogy nem megyünk túl messzire. A Zürichi tó környékén fogunk motorozni. Hegyek, tavak, kisebb hágók. Mindig abba az irányba megyünk, amerre nincs sötét felhő :) Először a tótól délre motorozunk egyet. Egy kilátópontnál leülünk megcsodálni a panorámát. Egyelőre szépen süt a nap. Kellemes kis bárányfelhők lebegnek a tó fölött, esőnek nyoma sincs.

Tovább megyünk a Sihlsee tavon átívelő szép hosszú hídon, majd egy nagyon élvezetes kis kanyargós út következik a Sattelegg hágón keresztül. A Rickenpass után Eschenbach környékén tankolunk aztán észak felé fordulunk, ott kevésbé felhős. Ahol szerpentinnek tűnő rész van a térképen, oda lekanyarodunk :) Hihetetlen. Mindenfelé tökéletes minőségű kis hegyi utak, rendezett hangulatos alpesi települések, kiszámíthatóan közlekedő emberek és persze a jellegzetes tehéntrágya szag :) Szép ez a vidék. Amióta reggel kijöttünk a garázsból, csak hegyek között motorozunk. Nagyon tetszik, szerintem ez Svájc esszenciája. Délután 5 körül elindulunk vissza, hogy még legyen idő vacsorát is készíteni. Kicsit pályázunk, aztán még végigmotorozzuk Qumm "munka utáni kör"-ét levezetésképpen :) Rendesen megdolgoztatjuk a gumikat. Kár hogy Debrecen környékén nem tudok egy ilyen kört menni munka után. A Svájci Alpok nagyon jó hely.

A korai indulásból fél 9 lett :) Qumm nagyon jó vendéglátó, a finom reggeli után gyors pakolás, elbúcsúzunk, és irány Olaszország. Az első érdekesség a mai útvonalunkon a Silvretta Hochalpenstraße. Ez az egyik legkedveltebb magashegyi út Ausztriában. A sok hajtűkanyarja igazán élvezetes lenne, de sajnos most több ponton zajlik építkezés vagy útfelújítás, így azért nem az igazi. Most már rutinosak vagyunk, még a felhőszint előtt megállunk nézelődni, tanulva abból ahogy Hahntennjochon jártunk :) Fentről a látvány gyönyörű. A völgyzárógátnál is készítünk pár képet, de itt is nagy a tömeg és építkeznek. Kicsit kezdek aggódni hogy túl sokat terveztem erre a napra.

Söldennél még beiktatunk egy kis kitérőt. Qumm ajánlotta hogy ha már itt megyünk el ne hagyjuk ki, mert az Ötztaler Gletscherstraße az Alpok legmagasabbra vezető aszfaltos útja, a tetején van Európa legmagasabb közúton elérhető pontja. Megtaláljuk. Az én GPS-em magasságmérője 2828m -t mutat, a Füzzy GPS-e az alagútban még picit többet is :) Nagyon örülök hogy sikerült ide eljutni, lenyűgöző hely. Két gleccser is van itt, bár most kicsit koszosak, télen biztosan még szebb. Harapni lehet a friss levegőt, a panoráma pedig leírhatatlan. Ezt egyébként mi sem jelzi jobban, mint hogy Füzzy már percenként áll meg fotózni :D

A Timmelsjoch-hágó következik, egy nagyon régi történelmi hágóút ami összeköti Ausztriát és Olaszországot. A hágócsúcson a hütte teraszán 2500m magasan iszunk is egy finom eszpresszót. (az olasz és az osztrák kávé is finom, ez meg ugye pont a határon van) Egyébként nem csoda hogy ez az út a Giro d’Italia kerékpárverseny útvonalának is része, nagyon jó itt motorozni is, és nem csak a látvány miatt ;) A hágó olasz bejáratánál az extrém formájú Granat névre hallgató skywalk kilátónál várom be Füzzyt. Pompás kilátás nyílik innen a völgy alján fekvő Moso in Passiria nevű kisvároskára. Az A22-re a Jaufenpass-hágón keresztül megyünk ki. Tökéletes motoros élményút rengeteg baromi jó ívű kanyar egymásután kellemes szintemelkedéssel. Szuper jót motorozunk itt.

Már elmúlt fél 7 és még messze vagyunk, ezért Vipiteno és San Benedetto között igénybe veszünk egy kis fizetős pályaszakasz is, aztán az SS49-en tempózunk San Candidóig. Először meglepően nagy a dugó a szerpentinen, így estefelé furcsállom is picit. Miután sikerül mindenkit leelőzni, kiderül, hogy 2 szalmabála szállító traktor okozta a fennakadást. Ezután már alig van forgalom. Padoláig az SS52-n megyünk, hibátlan kanyargós kis erdei út jutott a nap végére, rettentően élvezem. Kicsivel 8 után érünk a szállásra. Ahogy a foglaláskor ígérték van biztonságos parkoló a motoroknak. A mélygarázsban parkolunk a tulaj TT-je mögött :) Vacsorázunk egy jót, aztán lélekben készülünk a hosszú hazaútra.

Sajnos esőben indulunk. Így picit lassabban tudunk haladni a tervezettnél. A forgalom is elég nagy. Nagyon hosszúnak tűnik ez a szakasz, mire elérjük az osztrák autópályát már majdnem 11 óra. Esőben fárasztó autópályán motorozni. Az ülőgumóim sajognak, a jobb kezem zsibbad és a jobbos csizmám beázott. Alig várom a megállókat. A sisakban szóló a stand-up comedy miatt talán kicsit könnyebben fogynak a kilométerek. Jók ezek a humoristák. Fél 4-kor érünk Bécs elé, ekkor végre eláll az eddig egész nap áztató eső. Most már jól haladunk: még egy megálló az M1-en, majd az M3 bevezetőn egy utolsó tankolás és búcsú Füzzytől hisz már majdnem otthon is vagyunk. Beszélek Andival, otthon esik. Szerencsére mire megérkezem már elállt, locsolni legalább nem kell :) Fél 9-kor érek haza, nagyon örülök mert még mindenki ébren van, jó újra itthon!

Ez az idei túra is elég tartalmasra sikerült. 6 nap, 4200km. Sokat motoroztunk, csoda helyeken jártunk. Sok szép hágó, kellemes látványutak. Svájc mesés hely. Megismerhettük picit Svájc esszenciáját, és persze Qumm munka utáni körét, (amit azért irigylek egy kicsit) közben pedig nem sokat mentünk egyenesen :) Jó sok időt el lehetne itt tölteni, csak ne lenne ilyen messze. Idén picit többet áztunk mint szerettük volna, de a motoros hamar szárad ;)

Köszi Füzzynek a társaságot, Qummnak pedig a meghívást, a fejedelmi vendéglátást és a svájci túravezetést.

Motoros üdvözlettel:
PaZso

 

Fotóalbum: https://photos.app.goo.gl/oGYgwR9ijy7cNrDz7

Térkép: 2015 Svájc túra útvonal