2013.06.24-29

 

Az egész úgy kezdődött, hogy egy régi ismerősöm Qumm, Fokvárosból Svájcba költözött és vett egy motort. Jól meg is beszéltük, hogy nyáron motorozhatnánk egyet valahol félúton. Sajnos a munka miatt neki csak egy hosszú hétvége fért bele, nekünk meg vasárnapra már itthon kellet lenni. Végül ha picit korlátozottan is de mégis csak összejött a közös gurulás, és legalább tudtunk dumálni.

Az idei túrába Füzzyvel közösen vágunk bele. Még tavaly felmerült hogy legközelebb mehetnénk együtt. Szeretek vele motorozni, mert jó ritmusban tudunk együtt gurulni. Tanulva a 2012-es tapasztalatokból, most a Dolomitokban foglalok szállást. Auronzo di Cadaore tökéletes hely egy csillagtúra központjának. Találok is egész jó áron egy kellemes helyet, természetesen sok muskátlival :) Qummnak is van még hely 2 éjszakára. Hmmmm, jó lesz ez, irány a Dolomitok!

Hatkor indulok otthonról, hét órakor Tiszaújvárosban vagyok. Füzzy már a garázsnál van, gyors búcsúzkodás, majd irány az M3. Gyönyörű szikrázó napsütés, igazi szép nyári reggel. A nagyfügedi lehajtó előtt valaki tol egy motort a leállósávon. Megállunk. Most hozta el a motort a szervizből, és valami miatt jelentősen megnőtt  fogyasztása. Persze ez csak akkor derült ki, mikor az autópálya közepén kifogyott az üzemanyaga. Felül mögém, elviszem a legközelebbi kútra, közben Füzzy vigyáz a motorjára és a cuccokra. Mai jó cselekedet kipipálva :) Leküzdjük a budapesti dugókat, az M1-en Tatabánya után állunk meg tankolni. A idő alaposan megváltozott. Hideg van, sötét, és viharos szél fúj. Bécsig eljutunk szárazon, ott viszont leszakad az ég. Az A2-n végig zuhogó esőben megyünk, aztán kis szakasz A10, és 6 óra körül végre Spitalnál elhagyjuk az autópályát, volt már mára elég. A 100-ason megyünk keletnek, végre megint száraz aszfalt. Még a határ előtt Heinfelsben teletankolunk, az olaszoknál jóval drágább lenne. Ismerős ez a kis Shell kút, tavaly hűsöltem már itt a fenyőfák alatt, most viszont inkább picit fázok. Az 51-esen megállunk a Laggo di Landro partján. Most még havasok a Cristallo csúcsai, szívet dobogtató és sokkoló a látványa, pedig ez csak a nyitánya azoknak amiket a következő néhány napban látni fogunk, amíg bejárjuk a hegység kanyargós útjait. Itt a tóparton minden alkalommal újra és újra lenyűgözve állok meg a természet e fantasztikus csodája előtt. Már kezd sötétedni, de még a Misurina-tó mellett is megállunk gyönyörködni, aztán irány a szállás. Nagyon kulturált, tiszta hely, kedves a személyzet, és jó helyet kapnak a motorok a garázsban. Hosszú nap volt, de most már itt vagyunk a Dolomitok szívében, és vár ránk a hegy. Nincs gond az alvással :)

Füzzy egy nap szeretett volna lemenni a Garda tóhoz, így ma ez a cél. Cortinától nyugatra nem jeleztek előre esőt, úgyhogy gyors reggeli, aztán indulás. Mindketten szeretünk kanyarodni, így az összes útba eső szerpentint felfűzöm az odaútra, gyakorlatilag egész nap az ADAC MR3 motoros térképén zöldnek jelölt úton megyünk :)

Az Auronzo és Cortina közötti szakaszt a következő néhány napban számtalanszor megtesszük, jó döntésnek tűnik hogy Autonzóban szálltunk meg. Még tavaly belopta magát a szívembe, az SR48-as út. Ma is ezzel kezdünk. Cortina után a Pocol kapujánál megcsodáljuk felülről a völgyben fekvő várost, és körben a sziklás csúcsokat. Innen első célpont a Giau hágó 2236 métere. Éppen szállok le a motorról, mikor odalép egy fickó, és magyarul köszönt minket :) Elsőre meglepő, de aztán rájöttünk hogy minden nyelven betanult egy pár mondatot, és a rendszámok alapján így próbál adományokat szerezni drogprevencióval foglalkozó közösségük számára. Tőlünk is kap pár eurót, aztán gyalog mászunk picit felfelé, hogy megcsodáljuk a panorámát.  

Nem most vagyok itt először, de most is döbbenetes a látvány. Gyönyörű a napsütés, szépek a felhők. [Ekkor még nem sejtettük hogy pár nap múlva mikor itt leszünk, az orrunkig sem látunk majd, és 20-30 cm hó lesz a parkoló kocsik tetején :) ]

Tovább megyünk, érintjük a Lago di Alleghe tavat, aztán a Cereda hágó, majd Góbbera hágó. Ez utóbbi nekem nagyon tetszik, kellemesen kanyargós, szép panoráma, keskeny kis utacska, semmi forgalom. Ezt visszafelé is kiélvezzük, mert pár km után teljes útzárrat találunk. Felújítják az utat, úgyhogy a Brocon hágót ki kell hagynunk, más útvonalat keresünk. Ez nem is baj, mert már elmúlt dél, és még messze van a Garda tó. Trentóig picit tempózunk a SS47-en. Próbálunk üzemanyaghoz jutni, nem megy könnyen :) éppen szieszta időszak van, minden üzlet, bolt és természetesen benzinkút is zárva. Az automata kútfejek nem fogadják el a MasterCard-omat, de a Füzzy dombornyomott Visa kártyáját sem, úgy tűnik a helyiek tudnak fizetni Maestro-val, meg a kút saját kártyájával, úgyhogy számunkra marad a KP. Szépen megtanuljuk hogy ezentúl jobban járunk, ha még dél előtt telerakjuk a tankot :) [ahogy a Tankcsapda is mondja :) ]

40km szuper szerpentin jön, keresztül a Monte Bondone nemzeti parkon. Egyszerűen tökéletes, az út is és a táj is. Füzzyvel beszélgetünk kicsit, neki is teszik az út, de abban igaza van hogy már délután 3 óra van, ha ilyen tempóban haladunk, és ennyi kanyar van, akkor kezd aggasztóan késő lenni. Drenában csinálunk egy fotót a szép várról, aztán irány Limone. Végre itt a Garda tó, valóban gyönyörű. Megállunk egy part menti pihenőpontnál. Piknikezünk, közben gyönyörködünk a látványban, és figyeljük az elsuhanó sportkocsikat és motorokat. Nagyon forgalmas ez a parti út. Szerencsére nem kell sokat mennünk rajta, csak meg kell találnunk a Tremosine felé vezető kis utat. A Brasa vájta a sziklába, mesebeli ez a kis szurdok. Nagy élmény itt motorozni, különös hangulata van ennek a helynek. Míg egy-egy visszafordító kanyarban várjuk hogy az autók tolatgatva megoldják a helyzetet, nekünk van időnk fényképezni. Az út a tó szintjéről vezet fel Tremosine fennsíkjára, a sziklába vájva, alagutakon és hajtűkanyarokon keresztül. Ez egy tipikusan olasz kis település, most már fentről is elénk tárul a tó. Megtervezzük a lehető leggyorsabb visszautat, mert igen későn sikerült ideérni, de szerintem megérte útba ejteni az összes kicsi szerpentint :)

Hazafelé olasz stílusban, dinamikusan küzdjük le a városi dugókat. Délről közelítjük meg Auronzót, az SS51-en még esőruhát veszünk, jó hogy egész nap kibírta az eső, most már nemgond. Egész hamar el is áll, már szárazon érünk a szállásra kicsivel 9 óra után. Elég hosszú lett a mai kör, de sikerült amit terveztünk, láttuk a Garda tavat, és nem is akármilyen utakon jutottunk el addig.

Reggel csodás napsütésre ébredünk. Bőséges reggeli után a már ismerős Tre Croci (Három Kereszt)-hágón keresztül érünk Cortinába. Most nem térünk le a Giau felé, hanem tovább megyünk egyenesen a 48-ason a Falzarego-hágóra. Szép idő van, tökéletes ívek, gyönyörű környezet. Még a hágó előtt megállunk kicsit bámészkodni, mert a katonaság ellepte a hegyet :) Jól néz ki a rengeteg sorban parkoló csapatszállító, és a sok katonai sátor. Amilyen friss még most is a levegő, esténként biztos nincs melegük a sátrakban.

Maga a hágó egy sziklatömbökkel átszőtt nyereg, már tavaly is lenyűgözött. Ma szerencsére több időnk van [mondtam már hogy szerencsés helyen foglaltunk szállást? :) ] nézelődni, fotózni a sok érdekességet:  első világháborús emlékmű, ágyú, lövedék, lövészárokrendszer, kötélpálya fel a Kis-Lagazuoira és persze kivételes élményt nyújt a hágóból feltáruló panorámakép is (keleten a Lagazuoion, a Tofana, nyugaton a Sella és a Marmolada, délre a Civetta és a Monte Pelmo, keleten és délkeleten pedig a Monte Cristallo, a Sorapis és az Antelao)

Tovább megyünk a Valparola-hágóra, most annyira szép az idő, hogy gyönyörűen látszik innen a völgyben lévő tengerszem. A Badia-völgy olyan mint egy hatalmas sziklakert. A Gardena-hágó következik. Nagyon jó felfelé kanyarogni ezen a szerpentinen, tavaly pont a másik irányból jöttem itt. Most teljesen más, ahogy egyre fentebb érünk egyre több a hó az út mellett. Fent a hágón a kopár sziklák alatti zöld hegyoldal, sűrűn hófoltokkal tarkított. Nagyon tetszik hogy a nyár közepén ennyi havat látok, ekkor még nem gondoltam hogy 2 nap múlva 20cm-es hóban is fogunk taposni. Szép ez a hely, amíg Füzzy fotózgat, én napozok egy padon a hegyoldalban. Kellemes :)

Átgurulunk a Sella-hágóra, itt fura szürke felhők kezdenek gyülekezni. Most sokkal jobban tetszik ez a rész mint tavaly. Kb egy hónappal korábban vagyunk itt, és még minden csúcs havas, így még szebb. Sikerül emlék érmét vernem, a gyerekek örülni fognak neki. Átmegyünk a Pordói hágóra. Egy teraszon iszunk egy hamisítatlan olasz eszpresszót. Ahogy Peti kollégámnak ígértem le is fotózom a gyönyörű kicsit havas alpesi panorámával a háttérben :) Egész véletlenül 2 német XX parkol le éppen :) Eddig nem is láttunk más XX-et. (bezzeg GS-ből van annyi mint felénk 20 éve Simsonból) Füzzy nagyon szeret kerékpározni, mesél is kicsit a  Giro d’Italiáról, ami a Dolomitok ezen részén is keresztülmegy. A Tour de France után ez a második legrangosabb kerékpáros körverseny, amelyet évente májusban rendeznek meg. A versenyzők három héten keresztül járják be Itália tájait. Az egyes pályaszakaszok különbözőek, vannak sík szakaszok sprinthajrával és hegyi szakaszok sprinthajrával vagy hegyi befutóval. A Pordoi-hágó többször volt a kerékpárverseny szakaszcélja. Van itt egy modern emlékmű is, ami egy nagyon profi versenybicaj és egy szikla integrálásából született. Felmerül bennünk, hogy nálunk egy ilyen szobor meddig maradna meg ilyen állapotában.

A kötélpályán felmegyünk a Sass Pordoi-ra, még soha nem láttam ilyen gyönyörűséget, amerre csak nézünk hegyek, sziklák, szuper felhők és hó mindenhol. Döbbenetes ez a látvány.

Visszafelé bezárul a hágókör, a Falzaregon keresztül érünk Cortina di Amprezo főterére, ahol a GPS szerint egy élelmiszer bolt előtt parkolunk. Sétálunk picit, szép ez a város, de a boltot azt nem találjuk, pedig meg kellene venni a vacsorára valót. Mikor már majdnem visszaérünk a motorokhoz tudatosul bennünk hogy pont mellette parkolunk :) mentségünkre nem az a klasszikus közért volt, az árképzés is kb a Lidl duplája. Hazafelé a Lago Scin partján állunk meg vacsorázni. Ideális hely a piknikezésre, van kis pad, friss forrásvíz mosakodni és inni, és persze gyönyörű a környezet.

Mára egész Olaszországra esős felhős időt jelez a weatheronline, kivéve az északkeleti csücsköt. Pont jó is így, akkor ma kelet felé indulunk. Először megnézzük a tavat kis városunkban. Szép, van homokos strand, profi evezős pálya, híd sok-sok zászlóval, szuper játszótér, körben szép hegyek. Auronzo di Cadore szép város, eddig csak a csak a nyugati részét láttuk, a Hotel Al Sole majdnem a város szélén van. Most végigmotorozunk a városon, aztán élesen lefordulunk balra fel a Sella Ciampigotto versenypálya minőségű szerpentinjére, ami 1790 méter magasságig kanyarog fel. Jön a Sella di Razzo keskeny kis aszfaltcsíkja, amíg el nem érjük a Sauris tó keleti végénél lévő öreg völgyzáró gátat.

A gát kupolás szerkezetű, építésének idején (1941-48) a második legmagasabb volt Európában. Megállunk nézelődni, hatalmas, nem ugyanaz a kategória mint a Maltatal, de nagyon szép. Ipari alpinisták éppen a gát déli végénél lévő alagút fölötti védőhálót rögzítik, le van zárva az alagút, ezért nem tudtunk a Pura-hágó felé továbbmenni. Marad az északi út Ampezzóig, ami lépten nyomon tele van nedves macskaköves alagutakkal. Kísérteties hangulata van ennek az útnak. Magasan egy nagy hegy oldalában kanyarog, és mindegyik alagút mellett megvan az a régi omladozó, törmelékkel teli út, hiányos viharvert rozsdás korlátokkal, amit valószínűleg még nem is olyan régen az alagutak elkészülte előtt használhattak. Sokszor megállunk ezen a szakaszon, viaduktok és alagutak váltogatják egymást. Besétálunk az egyik helyen a törmelékes régi útra, félelmetes a szakadék mellette. A törmelék alatt pár helyen fel lehet fedezni az egészen jó állapotúnak tűnő aszfaltot.

Tolmezzóig kis kerülővel az 552-esen megyünk, nem véletlenül. Zölddel jelzett út. Az út a Passo Monte di Rest felé döbbenetes élmény számomra. Az egésznek olyan dzsungel hangulata van, vékony kis út fölül összeboruló fákkal. Az jutott eszembe, hogy olyasmi ez mint Mályinka felé, azzal különbséggel hogy itt hibátlan az aszfalt :)
Aztán egy szakaszon olyan éles szűk visszafordítók vannak, és olyan brutális szintemelkedés, hogy helyi szokás szerint dudálunk minden kanyar előtt. Ez után a Sella Chianzutan jön majd Verzegnis. Fura módon az út minőségét tekintve ma már többször volt olyan érzésem, hogy egy versenypályán motorozunk (ilyen volt a Razzo nyereg előtti rész is). Kiderült, hogy ezzel nem vagyok egyedül, a FIA Challenge egyik hegyi gyorsasági versenyfutamát itt szokták rendezni, mikor is mindenféle versenyautók, wrc-k és brutál túraautók is élvezik ezeket az íveket. Ezt az egész SS552-es utat rettentően élveztem, örülök hogy bejártuk ezt a részt is.

Tolmezzoban megtankolunk, délután 4 óra van. Úgy döntünk, hogy ha már itt vagyunk akkor megnézzük még a Nassfeld-hágót, nincs túl messze. Szép emlékeim vannak róla, anno Gab és én jót motoroztunk itt oda-vissza míg a többiek egy vízesésnél hűsöltek. Most is így teszünk, felfelé én megyek elől, lefelé Füzzy, szépen megdolgoztatjuk a gumikat, gyakorlatilag üres az egész út, brutálisan jót döntögetünk. Picit már későre jár, most már csak vissza kell teleportálni a szállásra, a vége felé kapunk még egy kis esőt, de jó volt a mai terv, napközben sikerült elkerülni a sötét felhőket.

Már túl vagyunk a vacsin, mikor Qummtól jön egy SMS, hogy éppen a Brenner-hágón jön keresztül, de csak lassan tud haladni mert ott 5cm friss hó van. Beszélek a szállásadóval, semmi gond, a szoba már kész, és Ő is szívesen megvárja, úgyis fent lenne még. 11 körül be is parkol mellénk a garázsba a tűzpiros Ducati Miltistrada. Rég találkoztunk, van miről beszélgetni, de most mindenkire ráfér a pihenés.

Reggel arra ébredtünk, hogy a szállás mögötti hegyet is friss hó borítja. Kupaktanács: ez az egy közös motorozós napunk van Qummal, szóval valamerre menjünk. A legközelebbi 2000m fölötti hágó a Giau. Legyen ez a cél, aztán majd meglátjuk mi lesz. Jól beöltözünk, egyből felkerül az esőruha is. Auronzó környékén is sötét szürke felhők vannak, de itt még csak olyan eső utáni hangulat van. Mire viszont elérjük a Tre Croci -t már egy gyönyörű havas fenyőerdőben motorozunk, olyan mint egy szép karácsonyi képeslap :)

A hágón meg is állunk beszélgetni, az már látszik hogy ma nem fogunk sokat menni ilyen útviszonyok mellett. Cortina után a Pocol kilátónál, most semmit nem látunk a várost körülzáró hegyekből. Az egész völgy felett kísérteties szürke felhő gomolyog. Szép óvatosan megyünk fel a Giau -ra. Az út nedves, de szépen le van tisztítva. Ahogy fentebb érünk egyre vastagabb oldalt a hóréteg, és egyre rövidebb a látótávolság. 2000m körül már azon gondolkodom hogy lehet vissza kellene fordulnunk. Mikor egy kanyar után végre megpillantom az ismerős épületet, nagyon megkönnyebbülök.

A fenti parkoló egyik részéről le van tolva a hó, leparkoljuk a 3 motort. A másik részen tegnap óta ott álló autó tetején 20-30 cm hó áll. Csinálunk is vele pár fotót :) Ez egyszerűen hihetetlen, június 28-a van. Döbbenetes hogy az étterem előtt állva gyakorlatilag a mögötte álló épületet is alig lehet már látni. Nézegetjük a pár napja ugyanitt készített panoráma képet, hatalmas a kontraszt. Egy régebbi motorostúrán mondta nekem valaki, hogy 2000m fölött már bármikor havazhat, de nem pont ilyesmire gondoltam. Itt most gyakorlatilag tél van :) Pár hógolyó aztán nyomás be a hüttébe melegedni. Tömve van a hely, jó hangulat van. Mi is leülünk: tea, kávé, van időnk beszélgetni, van is miről, rá is érünk. Az már világosan látszik hogy ma már nem megyünk másfelé, csak valahogy vissza Auronzóba.

Délután 3-ra érünk vissza a szállásra. Füzzy barátomról tudni kell, hogy nagy Ducati fun, és titokban nem is olyan régen szemezgetett egy új Multistradával. Szóval felcsillant a szeme mikor Qumm felajánlotta hogy próbáljuk ki a motorját ha van kedvünk. Volt :) Kicsit megmutogatta a Ducatin a technikai kuriózumok garmadáját, a különböző üzemmódokat, a végtelenül sok hangolási lehetőséget, elmagyarázta mikor hány lóerőt mozgósít a motor.

Füzzy először ment egy kört túra üzemmódban. Elég meggyőző volt a vigyor az arcán mikor visszaért:) Aztán Qumm beállította a sport módot, így már rendelkezésre állt mind a 150 ló. Na ezután a kör után leginkább a döbbenet és a boldogság egy fura egyvelege sugárzott Füzzyről. :D Azóta biztosan tudom, már csak az időpont kérdéses hogy mikor fog beállítani egy 1200-as Mulitval :)

Aztán én is kipróbáltam. Szerencsés dolog hogy az SR48 kellemes nyújtott ívű kanyarjain játszhattunk kicsit. Nagyon jó ez a motor. Számomra az volt a legérdekesebb hogy egy túraendúrós vezetésélmény párosul egy akkora erővel, nyomatékkal és dinamizmussal, mint amit pl az XX-em tud produkálni. Jó ez a motor. Mondtam már? :) Köszi a lehetőséget a próbakörért.

Ezután beülünk a társalgóba, és estig dumálunk. Motorokról, Multisztrádákról, túrákról, motorozásról, régi időkről, országokról, kultúrákról, munkáról, családról, magunkról, mindenről. Közben tündéri vendéglátóink, folyamatosan újratöltik a ropi és chipses tálakat, és a korsókat :) Este nagyon jót vacsorázunk. Azt hiszem nyugodtan állíthatjuk hogy az Al Sole egy tökéletes szálláshely bármilyen kiránduláshoz a Dolomitokban, nagyon kedves vendégszerető személyzettel.

Reggel időben kelünk, gyors reggeli, kijelentkezés, felpakolás, fizetés. Most még hárman együtt gurulunk kb. 100km-t. SR48, SS51 majd 100-as út. Azt hiszem már az összes kanyart tudom fejből :) Gyönyörű időnk van, kár hogy nem tegnap volt ilyen.  Lienz-ig elkísér minket Qumm. Itt elbúcsúzunk. Ő a Grossglockner felé megy haza Svájcba, úgyhogy picit biztosan irigykedik hogy mi autópályázunk végig, már csak kicsit több mint 900km Debrecen. Néhányszor megállunk pihenni és tankolni. Az utolsó kútnál búcsú, Füzzy megy Tiszaújváros felé, én meg az M35-ösön még megázok kicsit, legalább esőruhában érhetek haza :) 

Úgy indult az egész hogy Qummal motorozunk együtt a Dolomitokban, de erre most elég kevés idő jutott. Most ez így alakult, de majd legközelebb! Mindenesetre elég tartalmasra sikerült az idei túra, köszönöm a társaságot!

 

Fotóalbum: Dolomitok_2013